Csodával határos módon a pusztító erejű földrengés megkímélte Port-au-Prince-ben a vudu vallási tárgyak gyűjteményét.
A tulajdonos, a Haiti fővárosban élő svájci Marianne Lehmann szerint óriási szerencséjük volt. "Ez intő jel. Akár az összes tárgy megsemmisülhetett volna" - mondja a 73 éves asszony, aki harminc éve gyűjti az emberi koponyás vagy szarvacskás istenségszobrokat a többi vallási kellékkel együtt, és évek óta küzd azért, hogy létrejöjjön egy vudu kulturális központ és néprajzi múzeum.
"Van kárunk, de nem eget verő" - jegyzi meg a házában felhalmozott, felborult szobrok és összetört kancsók között Port-au-Prince keleti elővárosában, Pétionville-ben. "Vannak, akik azt mondják, hogy égi oltalom alatt álltunk, mert a szomszédos házak mind megrepedtek, a miénk azonban nem" - fűzi hozzá huncut mosollyal.
Bár nem babonás, és nem híve a vudu vallásnak sem, az 1957 óta Haitin élő Marianne Lehmann küldetésének tekinti, hogy "megőrizze ezt a szent művészetet". "Nem tudom megállni, hogy ne gyűjtsem ezeket a tárgyakat, mert különben elkallódnak. Minden egyes tárgy, amelyet nem vásárolok meg, elvész a nemzet számára" - állítja, miközben féltő pillantást vet a bozótvágó késekkel és koponyákkal borított oltáraira, megemlítve, hogy valamennyi tárgyat megfosztották szent jellegétől, mielőtt elhozták eredeti helyéről.
"Egyes tárgyak riasztónak tűnhetnek, de egyfajta választ jelentettek arra a hihetetlen erőszakra, amely a rabszolgaságot jellemezte - magyarázza. - A vudu, az afrikai hagyományok öröksége, egybeforrasztotta a rabszolgák lázadását, amely 1804-ben Haiti függetlenségéhez vezetett".
Haitin közkeletű felfogás szerint a lakosság 60 százaléka katolikus, 40 százalék protestáns - és 100 százalék vudu hívő. Az utóbbiak egy Isten, a "Nagy Úr" kegyeit keresik mintegy 400 olyan istenségen keresztül, akik az emberi tulajdonságokat és hibákat testesítik meg, és gyakran a katolikus egyház szentjeihez kapcsolódnak.
Amikor 30 évvel ezelőtt egy szegény haiti férfi egy titkos társaság háromszarvú szobrocskáját ajánlotta neki megvételre, Marianne Lehmann nem is álmodta, hogy a vudu vallás 3000 tárgyából álló panteonjának letéteményese lesz. Gyűjtőszenvedélye hamarosan túlnőtt lehetőségein: anyja Svájcban jelzálogot tetetett a házára, hogy lánya megvehessen egy kis lakot Pétionville-ben, ahol elraktározhatja kincseit. Az asszonyt Haitin született négy gyermeke kineveti különös hóbortja miatt. "Néha azt mondják, ha nincs egy vasad sem, add el az egyik kacatodat" - meséli nevetve.
Modern vudu baba: mostanság is sokan gyakorolják a sötét prektikákat
Marianne Lehmann gondosan dokumentálja minden egyes szobrocska jelentését. Létrehozott egy alapítványt, és adományokat is gyűjt, hogy megteremthesse múzeumát. Gyűjteménye idővel felkeltette a nemzetközi múzeumok érdeklődését is.
"Jelenleg a legszebb darabok közül 369 járja a külföldi kiállítóhelyeket. Mindenekelőtt azok a nagy tükrök, amelyek segítségével a hívők a szertartásokon megszólítják a szellemeket, amikor fohászkodnak hozzájuk" - mondja. Tavaly a Lehmann-gyűjtemény megfordult a genfi Néprajzi Múzeumban és az amszterdami Tropenmuseumban, és hamarosan látható lesz a berlini néprajzi múzeumban, majd Ottawában is.
"Már mintegy 100 ezer dollárt gyűjtöttünk össze a leendő múzeumunkra, de hárommillió dolláros költségvetéssel számolunk. Mindenképpen földrengésbiztos épületet kell emelnünk" - szögezi le a műgyűjtő.